Ma reggel, épp ma reggel, kb. 50 perccel korábban, hogy a munkahelyemen szénné aláztak olyan emberek, akiknek erre nem lenne joguk.

Épp ma reggel ültem az 1-es villamoson, és amikor a Honvéd Kórház megállójában felszállt egy rendkívül büdös szagtömeg, elgondolkoztam egy pillanatra, miért is fizetek én a bérletért havi 9 500 Ft,-ot. Csak egy pillanatra suhant ez át az agyamon, amikor elindult a villamos, és a szagtömeg elesett. Épp mögöttem, épp az ülésemmel egy síkban feküdt a szagtömeg a földön. Egy nő, aki épp ott állt segíteni próbált, még én magam is egy lendületet tettem, hogy felsegítsem, amikor megláttam a szagtömeget. Egy eszméletlenül gusztustalan hajléktalan ült magatehetetlenül a földön. Nem bírtam többet megfordulni, csak azt hallottam, hogy a segítőkész nő rászól egy másik nőre, hogy segítsen, aki segített is. Felsegítették, majd leültették egy székre. EGY SZÉKRE!!! A szag azonban terjengett. Ez nem csak a szokásos büdös volt, olyan volt, mintha egy mocskos WC-ben ülnék, és komolyan hányingerem volt már, de gondoltam nem szállok le, hiszen két megállót már kibírok. Ablakot nyitottam, de a szag nem múlt el. Ilyen alapon beülhettem volna egy mocskos WC-be is. Aki már szagolta, hogy milyen egy mobil WC bűze, talán még annak a gyomrát is megforgatta volna. Ami megdöbbentő volt, hogy velem szemben egy üléssel előrébb egy bácsi szendvicset evett, miközben én azon küszködtem, hogy ne öklendezzem fel a tegnapi vacsorámat! 

Elérkezett a leszállás, és amit akkor láttam, attól falfehéren, öklendezve szálltam le a villamosról. Ürülék nyomai ott, ahol a szagtömeg ült a földön, aki most ott ült az ülésen. Ürülék. Hangsúlyozom az, ami feltételezem belőle jött ki. Még 30 perccel később is éreztem a szagát az orromban. 

Én harcedzett tömegközlekedőnek tartom magam, utaztam sokszor hajléktalannal egy járaton. De ez sokkolt. 

Nem értem azt az idióta nőt, aki segített. Miért? Miért állította föl, miért ültette le egy székre? Arra székre, ahova később talán egy kisgyermek fog leülni, vagy néni, egy tini. A fertőzés, amit elkaphat életre szóló élmény lehet! 

Vessetek meg, de ha én segíteni akarok, akkor leszállítom a villamosról, hívok egy mentőt, egy szociális gondozót, egy hajléktalanszállót, akiknek eszközeik vannak arra, hogy valóban segítsenek. 

Segítség-e az, ha további kárt okozok vele? Ki fogja takarítani, ki fogja még szagolni, ki fog még tőle hányingert kapni? És honnan tudjam, hogy nem-e lesz tőle valami bajom? 

Felszínes vagyok? Igen. Bunkó vagyok? Igen. De jogom van nekem is normális körülmények között utazni. Nekem van jogom, én fizettem érte, és nem okozok ezzel kárt senkinek sem. 

Olyan félelmetes, hogy ebben az országban mindenkinek joga van mindenhez, csak épp annak nem, aki fizet is érte.