Tegnap reggel még ébredeztem, amikor hirtelen éber lettem, felháborodtam, és azóta is ezen gondolkodom. Kérjenek bocsánatot? Nem a bocsánat kérése a legfontosabb, hanem a cselekvés, a gondolkodás, a rendszer felépítése, újragondolása, a változtatás egyeztetése, és valamikor az elfogadása. Már megint nem arról van szó, nem arról beszélünk, ami égető probléma, hanem valami másról. Valamiről, ami talán sértettségből fakad. Felülemelkedni saját magunkon, azt hiszem ez lenne a legfontosabb most. Túl lépni a korlátainkon, észrevenni a lehetőséget. Nem háborút kell megnyerni, hanem megelőzni, és nem belemenni olyan felesleges, eleve kudarcra ítélt vitákba, amikbe most kényszerítenek bele. Mondj nem-et az értelmetlen vitára, és ha nem ülnek le veled érdemben megbeszélni a teendőket, akkor ülj le azokkal, akikkel beszélgetnél, például az érdekelt felekkel, a diákokkal és a tanárokkal. Ha a történelem során mindenki az aktuális "hatalommal" vitázott volna, vajon hulltak volna-e fejek a porba?