Tegnap felhívtak rejtett számról. Beleszóltam, de semmi. Ma hasonló időtájban felhívtak ismeretlen számról. Felvettem, de nem szóltam bele a telefonba. Egy kedves női hang bemutatkozott, és a nevemet mondta. Mondtam téves szám. Kérdezte a rokona vagyok-e. Azt feleltem, hogy nem is ismerem. Megkérdezte, hogy budapesti felnőtt lakos vagyok-e? Azt mondtam nem. Utolsó kérdése az volt, hogy hol lakom, mert akkor kijavítaná a rendszerben. Egy ismeretlen kis falu nevét mondtam. Megköszönte, és letette a telefont. 

Két dolog jutott ezzel kapcsolatban az eszembe. A sok, hasonló jellegű telefonhívások során megtapasztaltam, hogy csak nagy nehezen lehet ezeket lerázni, és legtöbb esetben hazudnom kell, hogy nem az vagyok, aki, nem ott lakom, ahol, nem vagyok felnőtt, nem vagyok a felesége, nem vagyok a rokona, nem olyan idős vagyok, stb. Néha, ha jó pillanatomban kapnak el, akkor megköszönöm a hívásukat, és leteszem a telefont, de még ekkor is megesik, hogy kattanásig beszél a vonal másik végén. Előfordult már az is, hogy összevesztem a vonal másik végén beszélő emberrel, mert csak nyaggatott. Sőt, egyszer megkértem, hogy töröljenek a rendszerből. Valószínűleg teljesen felesleges kérés volt. 

A rendszer egy névtelen, néha nevezett, sokszor céltalan, de mindig a lehúzásra, és becsapásra alapozva, megtévesztenek, és még ők azok, akik sértve érzik magukat. Ha én ilyen helyen dolgoznék, nem szeretném, ha percenként leordítanának, vagy elküldenének melegebb éghajlatokra, az anyukámról nem is beszélve. Mégis, ha erre kényszerülnék, akkor nem lehetne ezt értelmesebben csinálni? Van az a szó, hogy NEM. Ez nem költői, nem hazug, nem kényszer által kimondott szó. Az értelmes ember erre azt mondja: NEM. Én elhiszem, hogy valaki hisz benne, az menjen, majd utána tájékoztasson már, hogy mennyibe került neki a hite!

A második gondolatom az volt, hogy most összezavartam a rendszert. Vajon mennyi idő múlva próbálják meg újra felhívni a számomat?